Nemzeti "ünnep"

Nemzeti ünnep nálunk nem múlik el valamiféle botrány nélkül. Ha másban nem is, ebben mindenképpen kiemelkedőek vagyunk. Ha az ítéletidő meg is mentette az országot a kellemetlen unalmas/uszító politikai beszédektől, akkor is tettek róla, hogy semmilyen formában ne legyenek hűek 1848 március 15-ének szellemiségéhez. Az a cirkusz, ami az időjárással való küzdelem során kialakult, több, mint arcpirító. Nem akarom a kormányt védeni, de biztos az a legjobb megoldás, hogy egyből nekik esünk. Biztosan hibáztak, mert ők is emberek. Sokkal inkább a tisztelet hangján kellett volna megszólalni azon embertársaink felé, akik önzetlen módon segítettek bajba jutott társaikon. Ha valakiknek elismerés járt volna a nemzeti ünnep alkalmából, akkor ezek a névtelen hősök biztosan rászolgáltak. Tényleg elszomorít, hogy politikai haszonszerzés eszközévé degradálódott ez a helyzet.
Ha a beszédek el is maradtak, az állami kitüntetések azonban átadásra kerültek. És számomra idén derült ki véglegesen, hogy ezek a kitüntetések semmit nem érnek. Semmit nem bizonyít. Illetve egy dolgot bizonyosan. Könnyen képet kaphatunk arról, hogy mely művészek és tudósok melyik politikai kurzushoz tartoznak, vagy melyikkel szimpatizálnak. Mert a jobboldal a sajátjait tüntette most ki, de ugyanez a másik oldalról is ugyanígy elmondható. Persze kivételek mindig akadnak, és ennek nagyon kell örülni. És nem is az 15-i díjakról van szó, hanem azokról, amiket egy nappal korábban Balogh Zoltán miniszter adott át. Néhány kitüntetés ugyanis nagyon véleményes. Szaniszló Ferenccel kapcsolatban már sokan kifejtették véleményüket, és nem véletlenül tiltakoznak annyian ellene. Műsora kirekesztő, rasszista és nem nélkülözi az összeesküvés-elméleteket sem. Egy józan gondolkodású ember kínjában nevet ezeken az elméleteken, de amilyen meggyőzően előadja, benne van a veszély, hogy sokan hisznek neki. Csak egyszer kellene pontos érvekkel megcáfolni. De ki veszi a bátorságot a rasszizmus államilag elismert szószólója ellen? Ember legyen a talpán.
A magas szintű művészi munkát támogatni kell a kitüntetésekkel is. A Csík zenekar, vagy éppen az Omega elismerése ennek fontos részét képezi, hiszen ez a két együttes valóban öregbíti az ország hírnevét és ehhez nincs szükségük semmilyen nacionalista felhangra. Nem úgy a Kárpátia együttesnek, amely egy az egyben a nacionalista hang megszólaltatója. Munkájukat elismerve idén kitüntetésben részesült Petrás János az együttes basszusgitáros-énekese. Ezzel nekem komoly aggályaim vannak. Államilag ismerünk el egy olyan zenekart, amely nyíltan rasszista és revizionista. És nekem azt is jelzi, hogy az államnak ma fontos a zenekar üzenete és ezzel részben a sajátjának is tekinti. Az már más kérdés, hogy művészi teljesítmények szintjén a Csík zenekarral messze nem említhető egy lapon. 
És akkor ott van még Dr. Bakay Kornél régész-professzor. Régészi tevékenységét messzemenőkig elismerem, de mellette írásaiban kicsit elszaladt vele a ló. Nem akarom részletezni tudományos melléfogásait, aki akarja olvassa el a 11-12 éves korosztálynak készült alternatív tankönyvét, abban bőven képet kapunk arról, hogy mennyire mellőzi a történettudomány eredményeit és módszereit.
Őszintén sajnálom, hogy ma Magyarországon erre van igény. Pontosabban arra, hogy nagyobbnak, ősibbnek tekintsük magunkat, mint amilyenek vagyunk. Miért kell letagadni a finnugor nyelvrokonságot? Miért kell a hunokhoz rokonítani magunkat? Hogy leszünk jobbak ettől jobbak? Miben segít ma engem az, hogy Attila az ősöm volt-e? Legyek jó, magyar ember és kész. Nem kellenek a hazugságok.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s