Káosz a megoldás a gyászra? – Hesher kritika

Ha az ember valami különlegeset akar látni, akkor nyugodtan ajánlom a Sundance Filmfesztiválon jelölt és győztes filmeket. A független filmeknek van valami kézzelfogható többletük, amivel egy valódi blockbuster mozi nem rendelkezhet. Tematikáikban gyakran Oscar-gyanúsak ezek a filmek, de igazi rétegfilmek, ritkán tudnak komoly, nagy közönséghez szólni, de akkor garantált a jelölése az Oscar-gálán (lásd: Messzi dél vadjai). 
Minap akadtam rá egy nagyon érdekes történetre. A Hesher nagyjából arról szól, hogy ez a Hesher nevű figura, akit Joseph Gordon-Levitt alakít pazarul, segít feldolgozni T.J.-nek édesanyja halálát. De nem a szokványos úton! Első ránézésre Hesher egy hosszú hajú, tetovált, rocker fazon, aki azért él, hogy balhét csináljon. Látjuk őt a filmben kocsit felgyújtani, tönkretenni egy eladó házat, orrot levágni (ez utóbbi már elég durva) és persze megállás nélkül káromkodni. A semmiből tűnt fel és beköltözött a gyásztól sújtott családhoz, pedig nem is kérték rá, elüldözni meg nincs merszük. Hesher folyamatosan a konfliktusokat keresi, úgy érezzük, hogy minden törvényen és erkölcsön felül áll. A kissrác nem tudja mihez kezdjen ezzel a fazonnal, anyja halála szinte érzelemmentessé változtatta, ahogy az apját is, aki kanapén fekve tölti a napjait és közben össze-vissza gyógyszerezi magát. És ott van még Nicole (Natalie Portman), a szegény eladólány, aki lassan alig tudja eltartani magát, de megmenti T.J.-t egy verekedésben, és innentől számítva lassan barátság szövődik közöttük. Hesher nem rest és ezt is tönkreteszi. Ez hozza ki aztán újra az érzelmi reakciókat T.J.-ből. A helyzetet súlyosbítja a nagymama halála. Ha jobban belegondolok ő az egész film kulcsszereplője. Ő az egyetlen, aki iránt Hesher komolyabb érzelmeket mutat.
A film vége döbbenetes. Nem szakad ki a korábbi obszcén és durva világából, sőt ezzel együtt válik valóban meghökkentővé. Helyszín a nagymama temetése. T.J.-nek kellene beszédet mondania, de egyszerűen képtelen rá. Ekkor toppan be Hesher, sörösdobozzal a kezében, félmeztelenül és belekezd a beszédbe. Zavaros a története, de a múltjáról motyog valamit és végül arra jut, hogy az egyik heréjét elvesztette. Ezt állítja egy sorba T.J. és apja veszteségével. Ők persze kiakadnak, de Hesher rádöbbentette őket, hogy a dolgot egymással kéne megbeszélniük, csak úgy jutnak majd egyről a kettőre. És itt jön a legmeghatóbb jelenete a filmnek: sétálni viszik a nagyit, amit még életében szinte mindannyian megígértek neki, de nem tudták teljesíteni ígéretüket. Így végül azt látjuk, hogy a három ember végiggörgeti a koporsót a városon és közben valami felszabadul bennük.
Hesher figuráján nem tudtam kiigazodni. Nehéz átlátni a folyamatos pusztításon és romboláson, pedig egy célja van: összehozni ezt a családot. A legnemesebb cél vezérli, de a legmocskosabb eszközökkel küzd ezért. Gordo-Levitt alakítása ezért is zseniális, mert ezt a kettősséget a legnagyobb természetességgel testesíti meg. Hiába próbálták a sminkesek vad rockerré varázsolni, neki alapvetően egy ártatlan és szelíd arca van. 
Aki kicsit is konzervatívnak érzi magát, annak nem javaslom ezt a filmet, mert csak folyamatos sípolást hallhatna, annyi a káromkodás és még több a szexuális utalás, nincsenek tabuk. És ott van mellette a metál zene. Akaratlanul is sátánistának gondolhatnánk Heshert, akiben ugyanúgy Krisztus is ott van. Ezen a filmen kétségkívül megbotránkozunk, de valami jó változást indít el.
Kedvcsinálónak itt az előzetes:

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s