Ha már Oscar…

Újabb filmes szezon ért véget a ma hajnali Oscar-díjátadóval. Sajnáljuk, mert egy nagyon jó éven vagyunk túl, rengeteg kiváló filmmel, amelyekkel valóban gyarapodott a filmszakma. Ráadásul pénzügyileg is igen sikeres évet hagytunk magunk mögött, ami azt mutatja, hogy a filmekre, ráadásul a jó filmekre igény van a nézőközönség részéről.
De beszéljünk kicsit a gáláról. A korábbi években az Akadémia egyfajta ízlésficamban szenvedett, hiszen rendre olyan filmeket találhattunk a jelöltek, de még inkább a győztesek között, amelyek nem igazán nyerték el a nézők kegyét, épp ezért a gálákra sem voltak túlzottan kíváncsiak az emberek. Ettől még persze a díjátadás izgalmas is lehetett volna, de valahogy az is beleszürkült a hétköznapokba, nem tudott már az a nagy esemény lenni, ami kifejezi Hollywood nagyságát. Ezért idén valami mással próbálkoztak a szervezők és a show házigazdájának Seth MacFarlane-t, a Family Guy alkotóját kérték fel, aki nem feltétlenül a tradíciók híve, és igazi polgárpukkasztó hírében is áll. Ez jó döntésnek is bizonyulhatott volna, ha hagyják érvényesülni. Volt néhány jól elkapott poénja és sikeresen fricskázta a nézőtéren helyet foglaló sztárokat, de olykor-olykor az Akadémiának is odabökött, bár én személy szerint többet vártam volna tőle. Kár, hogy a rendezés nem az ő feladata volt, mert így sajnos nagyon elcsúszott a dolog és meglehetősen hosszúra sikeredett a díjátadás. Szó mi szó egy erősen közepes gálán vagyunk túl, ami azért mégis felülmúlta a korábbi évek díjátadóit és talán egy új és egyben jobb irányba indul el az Akadémia.
De nézzük a díjakat. Mert itt is látjuk a javulást, bár a közönség és kritikusok ízlése még mindig messze áll egymástól. Azonban elégedettek lehetünk a díjazottakkal. Féltem attól, hogy a Lincoln tarolni fog és a fontosabb kategóriákban elviszi az arany szobrocskát. Tekintve, hogy témája mennyire fontos az amerikaiaknak, nem is lehetett volna olyan meglepő. Ennek ellenére csak a legjobb férfi főszereplő díját zsebelte be Daniel Day-Lewis révén, aki harmadik szobrocskáját viheti haza. Korábban más díjátadókon agyondíjazott alkotás, az Argó-akció itt is megállta a helyét. Bár Ben Affleck-et nem jelölték, ezen élcelődött is egy jót MacFarlane, a legjobb film idén mégis az Argó-akció lett és elvitte még a fontosabb kategóriákból a legjobb adaptált forgatókönyv díját is. A legjobb rendező személye nagy vitákat válthatott ki, hiszen az előzetes hírek szerint a kategória toronymagas esélyese Ben Affleck lehetett volna, de őt idejekorán elkaszálta az Akadémia. Így végül Ang Lee lett a jutalmazott, a Pi életéért. Nem maradt díjak nélkül a Django elszabadul sem: Christoph Waltz újabb díjat nyert a legjobb mellékszereplő kategóriában és Quentin Tarantino pedig a legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjat viheti haza. Személyes kedvencem, a Nyomorultak sem maradt ki a díjesőből, Anne Hathaway lett a legjobb női mellékszereplő, valamint két technikai díjat is hazavihet a film. A legnagyobb verseny mégis a legjobb női főszereplőnek járó szobrocskáért zajlott, végül Jennifer Lawrence nevét olvasták fel, így a Napos oldal is nyert valamit. A legjobb külföldi film pedig a Szerelem lett, ami várható volt.
Nem akarom felsorolni az össze díjazottat, még sokan vannak, talán még azt fontos elmondani, hogy a legjobb animációs film a Merida lett a sokak által jobbnak tartott Rontó Ralph előtt. Sokan hiányolták a listáról a Hobbitot, a Bosszúállókat vagy a Felhőatlaszt, de hiányzott a Sötét lovag: Felemelkedés is. Én nagyra tartom ezeket a filmeket, de sajnos egyikben sem volt meg az a plusz, amiért Oscar-díjra érdemesek lettek volna, bár technikai kategóriákban a Hobbitnak és a Bosszúállóknak a jelölés összejött és talán egy-egy díjat megérdemeltek volna. De van egy olyan érzésem, hogy a hobbit még fog nyerni díjat, a harmadik résszel biztosan.
Nagy meglepetés volt a Messzi dél vadjai című független film jelölése, ami talán arra utal, hogy az Akadémia egyre jobban odafigyel a független filmekre és felismeri a bennük rejlő lehetőségeket és tehetséget és utat kínál nekik a kiemelkedésre.
Remélem, hogy az idén tapasztalt tendencia tovább folytatódik és megtörténik a nézők és kritikusok közeledése, valamint az, hogy megpróbálják a gálát magát is élvezhetőbbé tenni. A kezdő lépések úgy érzem megtörténtek, jövőre jobbra számítok.

Leave a Reply

%d bloggers like this: