A nő / Egy asszony illata – Pacino vs. Gassman

Érdekes dolog látni ugyanannak az alaptörténetnek kétféle filmes változatát. Már korábban írtam az Egy asszony illata című, 1992-ben, Al Pacino főszereplésével készült filmről, most pedig egy korábbi, 1974-es filmen láttam ezt a történetet A nő illata címmel, a főszerepben Vittorio Gassman-nal. Két kitűnő filmről van szó, két színészóriással, mégis érdekes látni, hogyan hoztak ki ugyanabból az alaptörténetből két eltérő filmet. Rendhagyó filmkritika következik. 
Nem gondolná az ember, hogy micsoda különbség van a két film között. Alapjában véve mindkettő dráma, komoly vígjátéki beütéssel, zseniális párbeszédekkel, ami valószínűleg Giovanni Arpino-t, az eredeti mű szerzőjét dicséri. Mindazonáltal, az első, olasz feldolgozás áll közelebb történetben a regényhez, jól követi annak struktúráját. Ezzel szemben a hollywoodi változat újít, és több olyan elemet belevesz a filmbe, ami az eredeti regénynek nem része. Leginkább Charlie karakterére gondolok, aki, bár hasonló szerepet tölt be, mint az eredetiben Ciccio, azzal a lényeges különbséggel, hogy ebben a változatban sokkal hangsúlyosabban jelenik meg, erélyesebben, átmegy valódi karakterfejlődésen, ráadásul itt köréje is szerveződik történet. Az Al Pacino-féle változatról írtam, hogy mekkora szerepet kap benne a női nem tisztelete. Na ez például a ’74-es filmben szinte teljesen hiányzik, pedig ha romantikus jelzőt kellene aggatni, akkor nyugodt szívvel megkaphatná ez a film. Mindkét filmben célja a vak katonatisztnek, hogy életében utoljára egy jót szórakozzon és ehhez utcalányt keres. Míg Vittorio Gassman karaktere kicsit állatias lény és jóval erőszakosabb, mint amerikai társa. Al Pacino hozzá képest úriemberként viselkedik. Nem csak itt jön ki a két ember között a különbség. A vakság feldolgozása, elfogadása mindkettejüket nehéz feladatok elé állítják és amíg Charlie segíteni próbál, Ciccio minden egyes erre irányuló kísérletét elhárítja a százados. És éppen ebben áll Gassman színészi nagysága, hogy eljátssza ezt a világ ellen forduló világfit, aki nem enged a közelébe senkit, problémáit önmaga próbálja megoldani. Al Pacino nagysága pedig abban áll, hogy képes a változásra. Karakterjegyei egyébként megegyeznek Gassmanéval, csak a változásra való hajlandóság különbözteti meg tőle.

A hollywoodi változat legfontosabb eleme mégis Bo Goldman forgatókönyve, ami az úgymond eredeti mű fölé helyezi ezt a remake-et. Az átgondoltabb karakterkidolgozás és azoknak a fejlődése, a párbeszédek zsenialitása adja meg a film esszenciáját. Ez a film sokkal kifinomultabb, mint olasz társa, ami leginkább a két náció közötti különbségből is fakad. Az amerikai változat színészei jobban játszanak és besegítenek az Oscar-díjat ezért a karakterért elnyerő Al Pacinónak. Ezzel szemben Gassman szinte egyedül játszik, ha karaktere épp nincs a színen, akkor könnyedén ellaposodik a film. Nem véletlen Gassman cannes-i díjazása, hiszen élete alakítása ez.

Most jönne az a rész, amikor különbséget kell tenni a két film között. Nehéz dolgom van, mert mindkét film igazán jó, de a fentebb vázolt különbségek nálam az Egy asszony illata (1992) felé billenti a mérleg nyelvét. Aztán, hogy ki a jobb vak, Pacino vagy Gassman? Mindenki döntse el maga.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s