Oktatásról, tüntetésről

Jobbnak tartottam eddig nem megszólalni az oktatás átalakítása körüli vitában, de azt hiszem itt az ideje, hogy én is gazdagítsam a témában megjelent írások sorát. Már csak azért is mert későbbi pályafutásomra jócskán kihatnak majd azok az események, amelyeknek a következő hetekben, hónapokban tanúi leszünk.
A diákság ugyanis február 8-ig adott lehetőséget a kormánynak arra, hogy pontjaikról egyeztessenek. Megállapodás nem született, a tárgyalásnak is csak hamvába holt kísérletei voltak, úgyhogy a korábbi tiltakozó akciók a mai naptól folytatódnak. Örülök neki, hogy vannak olyan diákok, hallgatók ma Magyarországon, akik képesek felszólalni az elhibázott oktatáspolitika ellen, akik mernek tenni a jövőjük érdekében, akiket nem lehet mindenféle hamis ígéretekkel lekenyerezni és céljaiktól eltántorítani. Még inkább tisztelem azokat a tanárokat, egyetemi és főiskolai oktatókat, akik kiállnak a diákok mellett, tudván azt, hogy ezzel akár a pozíciójuk is veszélybe kerülhet.
De hozhat-e eredményt a tiltakozás? Képes lesz-e a kormány engedményekre? Képes lesz-e a párbeszédre? Nekem úgy tűnik, hogy mindegyik kérdésre a válasz: nem. Egy esetben lehet eredményes a tiltakozás, ha képes valódi tömeget felvonultatni, amikor a társadalom kiáll a tiltakozók mellett. Mert a kormány nem fog visszavonulót fújni egy tüntetés vagy kormányhivatal-foglalás miatt. A társadalom széles tömegeinek kell támogatni a diákokat és tanáraikat, hogy célt érjenek.
A kormány nagy tüzet szeretne, hiszen folyamatosan öntögeti rá az olajat. Itt van például a hallgatói szerződés, ami nem keveseknek szúrja a szemét, a kormány mégis körömszakadtáig ragaszkodik hozzá, még az alkotmányba is belevenné. Ha ezt végül meg is teszi, akkor komolyan kezdhet védekezni. Véleményem szerint ez a hallgatói szerződés felesleges és álságos. Ideköti a hallgatót a munka bármiféle reménye nélkül. Milyen ország az olyan, amely szerződéssel tartja meg saját állampolgárait? Felesleges ez a szerződés. Ha a diákok nem szeretnék a hazájukat, akkor nem tiltakoznának. Csak egyszerűen itt hagyják az országot és a világ más egyetemein próbálnak érvényesülni. De ezek a diákok itt akarnak maradni, itt szeretnének majd dolgozni. De erre a jelen körülmények között vajmi kevés az esélyük.
Nem értem azt sem, hogyan lehetnek ilyen felelőtlen az ország vezetői. Az oktatáson egy ország jövője múlik. Legalább próbálnák meg az egyeztetést vagy legalább meghallgatni a másik felet! Annyi okos koponya van ebben a kis országban! Csak dugják össze a fejüket és egy igazán jó oktatási rendszert tudnának létrehozni. Mert a lehetőség megvan. Csak legyen meg hozzá a pénz is. Ha Klebelsbergre hivatkoznak, akkor adjanak annyi pénzt az oktatásnak és a kultúrának is természetesen, amennyit ő adott. És akkor nincs probléma. De amíg az iskolaállamosítás sikertörténet és a minisztériumi szoba lemezjátszója a nemtandíj és nemkeretszám nótát játssza végtelenítve, addig egyre mélyebbre süllyedünk a civilizáció pöcegödrében.
Csodálkoznak azon, hogy ma már alig akad, aki tanárnak menne. Melyik érettségiző kívánná így elhibázni az életét? Hol van az a világ, ahol a tanító, a tanár a város megbecsült polgára, akire felnéznek és tisztelnek. A tanár ma már beleolvadt a környezetébe, nem tud kiemelkedni. Meg aztán a szakma is felhígult. Rengetegen csak azért mennek tanárnak, mert máshova kevesek, nincs elég pontjuk az egyetemre kerüléshez. A tanárképzés pedig tárt karokkal vár mindenkit. De lassan oda is eljutunk, hogy hiába vár. Lassan a tanítás szakmává alacsonyodik és szolgáltatássá, ami szükség szerint igénybe vehető. A tanítás hivatás, óriási felelősséggel. Ha választhatnék aközött, hogy multicégnél dolgozzak havi kétszázezerért, vagy tanítsak minimálbérért, biztos az utóbbit választanám. Mert azt tudnám hittel és szeretettel és lelkesedéssel csinálni, mert az a hivatásom. 
Talán a most következő hetek, hónapok változást hoznak a pedagógusok életében. A diákoknak hála, a tanárok is nagyobb figyelmet kaptak és talán kapnak a jövőben is, és a kormány észhez tér és hajlandó lesz tárgyalni az oktatás jövőjéről, hogy az országnak is legyen jövője.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s