Barfi! – Légy bolond és boldog leszel!

Vannak filmek, amik egyszerűen boldogságot és megnyugvást sugároznak. Nem mutatnak mást, vagy többet, mint maga az élet, csak egyszerűen rávilágítanak arra, hogy az élet úgy szép, ahogy van. Ilyen például Mike Leigh filmje, a Hajrá boldogság! vagy a Jóvoltköszönömkérekmég, Josh Radnor (Így jártam anyátokkal) filmje. 
De amit ma láttam, az még ezektől is különbözött. Már eleve egy indiai filmről van szó, ami a nyugati civilizáció számára amúgy is egzotikus és különleges. Ebben a légkörben játszódik Barfi története. Barfi egy kedves süketnéma fiatalember, és ehhez kissé bolondos is, egy örök gyerek, de minden helyzetben kiválóan feltalálja magát. Ha arról van szó, lop vagy közrendet zavar, de sosem gonoszságból, hanem azért hogy másokat boldoggá tegyen és mosolyt csaljon a fáradt arcokra. 
A mosoly erejét, a csínytevéseket is bevetve Barfi szerelemre talál, ami először viszonzatlan marad, de Barfi előbb emlegetett tulajdonságai és tettei végülis rádöbbentik a már menyasszony leányzót, hogy szerelmes Barfiba. Csakhogy a család beleszól és a szerelmük nem teljesedhet be. Barfi ezzel kicsit ugyan talajt veszt, de ahogyan az egyik ajtó becsukódott máris nyílt egy másik és Barfi megismeri az autista lányt, Jhilmilt. Itt ki kell emelnem az őt alakító színésznőt, Priyanka Chopra-t, aki nagyon hitelesen alakítja az autista lányt. Kettejük kapcsolata a kezdeti félénkség után egyre szorosabbá válik és a maguk kis furcsa módján lesznek szerelmesek egymásba. Amint ki tudna teljesedni a szerelmük, újra megjelenik Shruti, a másik lány, aki nem találta meg a házasságában a boldogságát, hiszen szíve mélyén még Barfit szerette. Ez újbóli feltünés vezet el oda, hogy Jhilmil eltűnik, nehezen dolgozza fel, hogy Barfi életében egy másik lány is szerepet játszhat. Shruti közben kitart Barfi mellett, akinek a szíve még Jhilmilé. Végül aztán nagy nehézségek árán megtalálják Jhilmilt és végül mindenki boldog. Természetesen a maga módján.
Sok mindenről szól ez a film. De leginkább boldogságról, amelyet minden ember megtalálhat és meg is talál. Szól ez a film szerelemről és szeretetről, ami kitartó és erős. Beszélhetünk a film kapcsán az elfogadásról, hogyan lehet egy autista embert bevezetni és befogadni a társadalomba. Szól ez a film a megbocsátásról is, amit leginkább a Barfit szinte az egész filmen át üldöző rendőrfelügyelő testesít meg. Amint megismeri Barfi igaz történetét, azonnal elengedi, sőt később falaz is neki. Szép gesztus.
Bár a film főszereplője Barfi, a történetet mégis Shruti oldaláról látjuk, hiszen hármuk közül egyedül ő beszédképes igazán. És ő nem fél bevallani semmit, még a hibáit sem és ezzel az odaadó, a szerelméért mindent megtevő és egyúttal kockára tevő viselkedéssel kivívja a tiszteletet.
Ha egy mottót szeretnék faragni a filmhez, az így hangzana: Légy bolond és boldog leszel!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s