Zászló-tánc

A zászlókkal csak a baj van. Legújabban Romániában akadt probléma a székely zászló használata miatt. A román állam ugyanis azt gondolta, hogy a kisebbségi jogokat megnyirbálja és nem engedi kitenni a székely zászlót. Romániában is vannak olyan szélsőséges hangok, amelyek valamiért nagyon félnek a székelyföldi autonómia-törekvésektől. És ez nagy baj, hiszen egy európai jogállamban nem lehet így viseltetni a kisebbségek iránt. Bár jól tudjuk, hogy itt a két nép viszonya meglehetősen különleges és feszült, ami nagyban nehezíti a helyzet megoldását.
Ilyenkor nem tudom, hogy mit kezdjek a KDNP-nek azzal a kezdeményezésével, hogy polgármestereik a saját városaikba a magyar zászló mellé kiteszik a székely lobogót is. Pusztán szolidaritásból teszik, amivel nem is lenne semmi gond. Abban az esetben meg főleg, ha mondjuk a baszkok autonómiatörekvéseit támogatná. Szép gesztus, mondhatnák a baszkok. De hogy a székelyek is ezt mondják, abban nem vagyok biztos. Kedves dolog, hogy kiállunk a határon túl élő magyar testvéreinkért. De egy feltüzelt román állammal szemben nem tartom okos döntésnek, hogy Magyarország-szerte székely zászlók lobogjanak. Ez olyan, mint a bikának a vörös posztó. Rögtön ugranak. Aztán jöhet a diplomáciai kapcsolatok megszakadása, a székelység elnyomása stb. Persze ez a legrosszabb és egyben legvalószínűtlenebb forgatókönyve az eseményeknek. A legrosszabbul mindenképp a székelység jár, hiszen nekik ott kell élniük Székelyföldön, mert ott van az otthonuk. Én nem szeretném, ha miattam lenne rosszabb az életük.
Abban igazat adok a kezdeményezésnek, hogy beszélni kell erről és nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni. Elő kell venni az ünnepi mosolyt és leülni a román féllel megbeszélni. Kulturált, európai módon. És ehhez engedni kell, természetesen mindkét félnek. De ezt csak remélni tudom, nem hiszem, hogy bármelyik fél képes lenne kicsit visszavenni a büszkeségéből, hogy a valódi érdekek ne sérüljenek. És mik a valódi érdekek. Szerintem az, hogy a székelység nyugodtan éljen Székelyföldön, nyugodtan használhassa jelképeit, nyelvét és kultúráját, amelyet Románia, mint egy európai demokratikus jogállam elfogad. Nekünk cserébe nem kell nyafogni.
A kisebbségek elfogadása és egyenlőként kezelése a Kárpát-medence népeinél sosem volt egyszerű dolog, már eddig is rengeteg konfliktus volt belőle, ludasak voltunk benne mindannyian. Pedig, hogyha kicsit többet engedünk ennek a kisebbségnek, akkor az a kisebbség boldog és nagyszerű kulturális teljesítményre lesz képes, amely a befogadó országot is még nagyobbá és jobbá teszi. Remélem, hogy Románia is ezen az úton indul el.

Leave a Reply

%d bloggers like this: