Victor Hugo tévedéséről és igazáról

Még mindig a Nyomorultakat olvasom. Victor Hugo gondolatai frissek és nem lehet csak úgy rohanvást elmenni mellettük. Ízlelgetni kell őket, némelyeket pedig alaposan megrágni. Saját századát nagyon nyomorúságosnak látta és meggyőződéssel írta le a következőket:
Polgártársak, nagy század a tizenkilencedik század, de a huszadik, az boldog lesz. Akkor már semmi sem hasonlít majd a régi történelemre, nem kell, úgy, mint ma, hódítástól, ellenséges betöréstől, bitorlástól, nemzetek fegyveres versengésétől tartani, a művelődés megszakadásaitól, amelyek királyok házasságán, vagy zsarnok dinasztiákban történő születéseken múlnak; nem lesznek többé népeket felosztó kongresszusok, országfeldarabolások uralkodóházak összeomlása következtében, két szemben álló vallás nem fog egymásnak rontani, mint árnyéktestű kosok a végtelen hídján; nem kell többé félni éhínségtől, kizsákmányolástól, szegénységből fakadó prostitúciótól, munkanélküliség okozta nyomortól, vérpadtól, pallostól, csatáktól és a véletlen zsiványkodásától az események erdejében. Szinte azt mondhatnók, nem is lesznek többé események. Az emberek boldogok lesznek.”
/Enjolras buzdító beszéde forradalmár társaihoz/

Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Hiszen mindaz, aminek a megsemmisülését itt felvázolta, az még erőteljesebben csapott le az emberiségre. Sőt ehhez még rengeteg minden hozzájött, amiről Hugo-nak végképp nem lehetett fogalma. De neki jobb is volt így, nem kellett megérnie azokat a szörnyűségeket, amiket a huszadik század hozott magával.

Ma, a huszonegyedik század elején reménykedünk, hogy ez a jóslat valóra válhat és az ember boldog lehet. Hugo az egyenlőségről ábrándozott, amelyet a mindenki számára kötelező oktatás révén tartott megvalósíthatónak: “Az Egyenlőségnek van szerve: az ingyenes és kötelező oktatás. Az ábécére való jog – ezzel kell kezdeni. A mindenkire kötelező elemi iskola és a mindenki számára hozzáférhető középiskola, ez az alaptörvény. Az azonos oktatás szüli az egyenlő társadalmat. Igen, a tanítás!”
És mi pedig nem figyelünk oda erre. Sem itthon, sem pedig máshol a világ más tájain, legfőképpen pedig Amerikában. Egy nagyon komoly esemény rázott meg, ami újabb szöget vert a haldokló emberiség koporsójába. A helyszín egy amerikai óvoda, szereplők: egy ötéves kislány és egy négyéves fiú. A szituáció: a lány orálisan kényezteti a fiút. Egy óvodában!!!! Alvásszünetben esett meg ez az eset többször is, az óvónők kellemes horkolása mellett. A szakmai alkalmatlanságon át a szülők nemtörődömségéig sok mindenről lehetne ennek kapcsán beszélni. Nem is csak szakmai alkalmatlanság. Egy pedagógusnak legyen hivatástudata. Egy óvónő nem csak vigyáz a gyerekekre. Azt én is megcsinálom. Neki foglalkozni kell velük, nevelni kell őket. A jövő kulcsa az ő kezükben van, de az ilyen eseteknél ez a kulcs eltűnik és a jobb jövő reménye is távolodik. És a kislány? Honnan szerzett tudomást az efféle cselekedetekről? A szülőknek is óvatosabbnak kellene lenni. Ha szeretkeznek vagy pornót néznek, ne a gyerek előtt! Vagy ha magától találta ki, akkor meg illett volna elvinni egy pszichológushoz. Magyarán a szülő felelőssége is óriási.
Iszonyatosan elcsépelt közhely, hogy a gyerekeké a jövő, pedig így van. És ennek a jövőnek az alakításában nekünk, pedagógusoknak óriási szerepünk van, ahogy a szülőknek is, de legfőképpen a társadalomnak, amely képes megbecsülni a hivatásukban kibontakozó jövőkovácsokat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s