Szembenézés a történelemmel

Nehéz a dolga a történésznek, pláne akkor, ha nemzetünk utolsó száz évének történelmét, eseményeit tanulmányozza, mert mindig akadnak olyanok, akik hazudozással vádolják a józan történészt csupán azért, mert igazat mond. Mert az igazság fáj. És fáj a múlt és a sebek, ahelyett, hogy beforrnának, folyton-folyvást felszakadnak és ha lehet ilyet mondani, egyre elmélyülnek. A magyar közélet, a politika nem meri felvállalni saját múltját, hibáit, csak az ellenkező oldal hibáiról és vétkeiről képesek beszélni, s elismerni azokat, de saját szemükben a szálka már jócskán gerendává, sőt erdővé terebélyesedett.
Pedig hát mindkét oldalnak lenne mit megvizsgálnia, lenne mit megbánnia és bocsánatot kérnie. Hiba lenne és meglehetősen idealista is az a gondolat, hogy a múltbéli vétkekért minden szenvedő fél kárpótolható. Bár így lenne… De egy bocsánatkérés elindíthat valamit. A bűnös megkönnyebbül, a szenvedőnek kárpótlás ez. Bár volna ma a magyar országgyűlésben csak egy ember, aki feláll és így szól: “Tisztelt Képviselőtársaim! Én besúgó voltam a múlt rendszerben és párttag, de tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy a jelentéseim alapján senkinek nem esett, eshetett baja. Mindazonáltal itt és most bocsánatot kérek azoktól, akiket ezzel a tettemmel megbántottam.” Csak ennyi kellene az ő részéről, a többiektől pedig a megbocsátás. Az őszinte bűnbánatot a megbocsátásnak kellene követnie.
De hol vagyunk még ettől? Ma egy történész nyilatkozott egy politikusról, hogy egy rokona részt vett a zsidóság kisemmizésben a második világháború idején. Tényekkel, az illető beszédeivel igazolta állításait, amit talán nem a legszerencsésebb módon közölt a nagyérdeművel. Erre a politikus reakciója sajnálatos módon tipikus volt: a történész hazudik, amikor ezt állítja. De reagálhatott volna másképpen: “Sajnos voltak olyan felmenőim, akikre nem mindig lehetek büszke és szélsőséges nézeteivel nem értettem és nem is fogok soha egyetérteni. Én továbbra is a nemzetem jólétéért dolgozom.” Mennyivel egyszerűbb lenne így, és az eddig lesajnált politikus nagyban javíthatott volna a megítélésén. Mert őt magát nem lehet elítélni egy felmenője hibás és visszataszító kijelentései miatt, de ha ezeket a nyilvánvaló dolgokat letagadja, akkor hasonlóvá válik hozzá, cinkosa lesz és saját szavahihetősége válik köddé.
Magyarország történelme súlyos örökség, amit el kell fogadnunk, mert mindannyiunk történelme ez. Vannak szép lapjai a történetünknek, de mellette a legsötétebbek sorakoznak. És nagy részét mi tettük sötétté, ezt jó ha elfogadjuk és nem mindig csak másra fogjuk. A másra mutogatás könnyű, a másra mutogatás egyszerű. Legyünk bátrak és vállaljuk hibáinkat!!

Leave a Reply

%d bloggers like this: