Egy asszony illata – ahogy én láttam

Sok meglepetés éri az embert, amikor a filmtörténet legjobb filmjét keresi. Olyan filmekre esik a reflektorfény, amelyek fölött korábban simán elsiklottam, csupán azért, mert nem tetszett a címe. Azóta persze változott a világ, alaposan tájékozódom arról a filmről, amit nézni kívánok. Ma éppen az Oscar-díj nyertes filmjei között mazsolázgattam, amikor figyelmes lettem az Egy asszony illata című filmre. Régebbről ismerős volt már a cím, ami mögött egy egyszerű romantikus filmet gondoltam. Rosszul gondoltam. Ahogy jobban megnéztem a film adatait, az Al Pacino név és az Oscar-díj együttes emlegetése többet sejtetett. Úgyhogy el is dőlt, ez lesz a mai film.
És milyen jól döntöttem! Rengeteg gyönyörű momentummal ajándékozott meg a film, a vége pedig egyszerűen felemelő. A sztoritól röviden: adott egy végzős középiskolás diák, akinek külön munkát kell keresnie, hogy tanulhasson. Adott mellette egy nyugalmazott, vak alezredes, akit a lehető leghitelesebben alakít Al Pacino, sőt talán annál még jobban. Mintha rá szabták volna ezt a szerepet, monológjai igazi gyöngyszemek. A sztorihoz visszatérve: az ezredes “felbéreli” Charlie-t, a diákot, hogy viselje gondját Hálaadáskor. És itt kezdődnek a gondok: New York-ba mennek, ahol az ezredes ki akarja szórakozni magát, majd véget akar vetni az életének, aminek szerinte nincs semmi értelme. Eleinte nem is érezhető a halálnak ez a fajta közelsége, a film első részében a humor dominál, Al Pacino szinte minden egyes mondatánál a hasamat fogtam a nevetéstől. (Egy pacsi a forgatókönyvnek). Közben Charlie-ról is megtudunk néhány dolgot: egy iskolai fegyelmi ügyben kell tanúskodnia, és nem tudja, hogy elárulja-e pajtásait. A két ember gondjai kezdnek elhatalmasodni és a kellemes szórakozást komoly dráma váltja fel. Előbb Charlie menti meg az ezredest, meggyőzve őt, arról, hogy az élete igenis értelmes. Majd pedig valódi barátság szövődik köztük és az ezredes a filmtörténet egyik legjobb védőbeszédét elmondva menti meg Charlie-t a kirúgástól. Szóval a vége igazi happy end.
Sok mindenről szól ez a film, de legkevésbé arról, amit a címe elárul róla. Az tény, hogy több monológ is elhangzik a gyengébbik nem védelmében, sőt az ezredes a női nem legkiválóbb ismerője és tisztelője, ez az első leckéje Charlie számára. Ahogy vakon tanít tangózni egy, a párját váró fiatal leányzót, az bizonyítja a legnagyobb tiszteletét a hölgyek felé.
Fontos dolgokat mond, és még inkább mutat a vakság elfogadásáról. Úgy tűnik, hogy az ezredes kiválóan megbirkózik látásának hiányával, aztán kiderül, hogy ez vezetett végül ahhoz, hogy kizárta magát az életből, és magába zárkózott és csak Charlie tudja kibillenteni ebből az állapotából.
Azt gondoltam, hogy a filmnek az lesz a fénypontja és drámai tetőpontja, ahogy Charlie lebeszéli az ezredest az öngyilkosságról, némi fegyveres fenyegetőzéssel fűszerezve. De nem csak ez a csúcspont, hanem a már fentebb említett védőbeszéd emeli még tovább fokozza az izgalmakat és bebizonyítja, hogy az életben a legfontosabb erény a becsület és a meg nem alkuvás. Megtanít arra is, hogy csak saját erőnkből érhetünk el valódi sikereket és van is értelme ezeket az erőfeszítéseket megtenni. Gyakran apró dolgokon áll vagy bukik egy dolog, ahogy ebben a filmben is, de szerencsére mindig jól sül el.
Összegezve: ez egy olyan film, amit látni kell, Al Pacino élete alakítását hozza, egyszerűen zseniális.
Nincs szomorúbb látvány a megcsonkított léleknél, a léleknek nem létezik protézis”

Leave a Reply

%d bloggers like this: