Láng-ész

Félelmetes, hogy az olvasmányélmények hogyan rezonálnak a lélek rezdüléseire és viszont. Előző bejegyzésemben annyira nehezen találtam meg a megfelelő szavakat egy komoly témához. Most pedig szinte váratlanul Victor Hugo-t olvasva találtam meg azt a gondolatot, amit közölni akartam. A Nyomorultakat olvasom, amit a nemrég mozikba került musicalfilm apropóján kezdtem el olvasni, mindenféle különösebb érdeklődés nélkül, pusztán a sztori megismerése végett. Ahogy egyre messzebb jutok benne, egyúttal mélyebbre is, világaink közelednek egymáshoz és rájövök, hogy Hugo gondolatai öltenek testet akár a hétköznapi megnyilvánulásaimban, akár itt, a blogon megírt kis szösszeneteimben és olykor saját elgondolásaimat látom viszont a Nyomorultak lapjain. 
Legutóbbi bejegyzésemhez a következőket találtam, amit meg is osztok, mert ennél frappánsabb megfogalmazást keresve se találnék.
***
“Az igazi osztályozás ez: vannak világos tudatú emberek, és vannak homályos tudatúak.
Csökkenteni a homályos tudatúak számát, és növelni a világos tudatúakét, ez a cél. Ezért hangoztatjuk: oktatást, tudást a népnek! Akit megtanítunk olvasni, abban tüzet gyújtunk; minden kibetűzött szótag egy-egy szikra. 
Egyébiránt a fény nem jelent okvetlenül örömet. A fény néha szenvedést okoz; túlsága éget. A láng ellensége a szárnynak. A láng-ész csodája, hogy ég, anélkül, hogy abbahagyná a repülést.
Ha majd tudás lesz a fejetekben és szeretet a szívetekben, szenvedni akkor is fogtok. A fény könnyek között születik. A világos tudatúak sírnak, ha másért nem, a homályban élők miatt.”
***
Remélem, hogy ezzel a kis idézettel néhány emberben én is szikrát tudok gyújtani és a regény elolvasására buzdítani. Legyünk valódi láng-elmék!

Leave a Reply

%d bloggers like this: