Mikor fogunk már összefogni?

Nem szeretem a politikát. Ha tehetném messze elkerülném. Ha nem akarom, akkor is eljutnak hozzám a politika hírfelhői, melyek egyik részről csupa rózsaszínben mutatkoznak, míg a másik részről koromfekete felhők tornyosulnak. De hol vannak a bárányfelhők? Hát már sosem lehet értelmesen beszélni?
Magyarország ma az álmok és elutasítások országa. Ha az egyik fél megálmodik valami elképesztően jót, azt a másik oldal azonnal eltaszítja, félresöpri, mert nem az övé. A párbeszéd, mint a véleménycsere legfontosabb és legelfogadottabb módszere és eszköze nem része a magyar politikai kultúrának. Az adott problémákat minden oldal más szemüveggel nézi és nem ugyanazt látja. Van olyan is, akinek le van tapasztva a szeme és semmit sem lát. Sajnos ezek vannak a legtöbben.
A lelkekben és elmékben fényt kell gyújtani, mert a politika, a gyűlölködés sötétsége elragad. De ki lesz Lucifer, a Fényhozó, aki felemeli az elesetteket, aki a lélek termeit bevilágítja és feltüzeli a szeretetre? Mikor jön el az idő, amikor a másikban meglátjuk az Embert, a csetlő-botló, de felállni és újrakezdeni-képes embert? Mikor jön el az idő, amikor nem akarjuk befolyásolni embertársunkat? Mikor jön el az idő, amikor szembe tudunk nézni múltbéli hibáinkkal? Mikor gyógyul ki szép országunk a sebekből, amelyeket magunk vágtunk?
Nem szeretem a politikát. Mégis részt kell vennem benne. Mert aggódom az országom jövőjéért. Itt, ezen a kis blogon tiltakozok a megosztó politizálás ellen. Nem én vagyok nép hangja, de remélem, hogy sokan egyetértenek velem. A magyar közéletnek mellőznie kell a gyűlölködést. És ez most leginkább a baloldalnak szól. A jelenlegi kormányzati politika nem megfelelően működik, hibát hibára halmoznak. Erre a normális emberi reakció az lenne, hogy leülnek és megbeszélik. A problémák csak és kizárólag konszenzus útján oldhatók meg. És erre mindig meg kell adni a lehetőséget, még akkor is, ha a kormányoldal nem akarja és inkább erőből politizál.
Legszebb példa erre a közoktatás átalakítását érintő felbolydulás. Volt egy alapvetően nem rossz terv, bár a kidolgozottságát illetően kétségeim vannak. Az iskolák államosítása nem volt teljesen ördögtől való dolog, de sajnálatos módon politikai-hatalmi érdekeknek vetették alá és kezdetleges formájában óriási káoszhoz vezetett és teljesen érthető tiltakozásokhoz. A terv kidolgozói meg vannak győződve a sikerről, holott pedagógusok és szülők tömege tiltakozik ellene. Hát nem hallják a nép szavát? Értem én, hogy védeni kell a mundér becsületét, de olyan nehéz bevallani, hogy hibáztunk? Ez a “csak mindenki más hibázhat, de én nem” mentalitás nagyon jellemző a magyar emberre. Ha ezen tudunk javítani, akkor lehetünk igazán boldogok…

Leave a Reply

%d bloggers like this: