A latin nyelv védelmében

Ott tart jelenleg kedves hazánk, hogy nem lehet eladni egy jó ötletet sem, mert azt bizonyos valaki mondja. Ez bizonyosodott be tegnap a latin nyelv “kötelezővé” tételéről. Mivel mindenki kedvenc Rózsikájától származik az ötlet, jó nem lehet semmiképpen. És ezzel nem hogy a kölcsönös megértést segítené elő, sőt inkább rontja a megegyezés esélyeit.
Az egésznek a levét sajnálatos módon a latintanárok isszák meg, akik legtöbbször erőn felül teljesítve próbálnak egy már-már eldőlt harcot folytatni, lélegeztetéssel és szívmasszázzsal visszahozni az életbe a latint. Nehéz küzdelem volt eddig is a bejelentés előtt, ezután pláne az lesz. A diákok még elkeseredettebben fogják utálni, mert a Rózsa mondta. Kedves államtitkár asszony! Köszönjük a segítségét!
De feladni nem fogjuk, a latintanár nem az a fajta. Talán még jól is kijöhetünk ebből az egész szituációból. De  ehhez óriási összefogásra lesz szükség. Sokan sok mindent gondolunk a latintanításról, de most kellene egy közös álláspont, egy közös frontvonal, hogy megmutassuk mind a diákoknak, mind Hoffmann Rózsának, hogy a latinnal nem lehet így bánni, a latinnak helye van az oktatásban, de nem egy minisztériumi rendelet alapján. Bizonyítsuk a diákoknak, hogy ezzel nem szenvednek hátrányt, a latin nem ellenük van, nem veszi el az időt a fontosabb dolgoktól. Bántanak azok a mondatok, amiket a diákok vágnak a latinhoz, azon keresztül hozzánk, tanárokhoz. Talán nem gondolták végig, hogy mi is az, amit leírnak. Nem gondolkodnak, mert a sértődöttség szól belőlük, teszem hozzá, hogy jogosan. De hiba az egészet a latinra kenni, nem ártott nekik soha.
Az elkövetkező napokban még sokszor téma lesz a latin-oktatás ügye. Használjuk ki ezt az alkalmat kedves latintanárok és latin nyelvet szerető embertársaim! Eljött a latin és a görög nyelv apológiájnak ideje, védjük meg az örökségünket, amit a jövő generáció kész elherdálni és múzeumok vitrinjeibe száműzni, ahol szoborrá merevedett az ókor és vele együtt a klasszikus értékek. Ne higgyük, hogy nem tanulhatunk Plautustól, Cicerótól, Senecától, Augustinustól, Erasmustól és a többi kiváló szerzőtől. Az élet nem változik, csak a körülmények, az ő érzéseink a mi érzéseink is. Nihil novi sub sole. Felelősek vagyunk a kultúránk megőrzéséért!

Leave a Reply

%d bloggers like this: