Néha a szeretet is önző

Félelmetes, hogy milyen önző teremtés az ember… Még akkor is ha mindez nem szándékos, hanem csak ösztönös cselekvés. És néha ez az ösztön felülír minden tudatos cselekvést, ilyenkor aztán a kijózanodás sokkal fájdalmasabb. Hiszen tudjuk jól, mi az amit meg kell tennünk, mégis az önzés valahogy mindig sokkal erősebb ösztön.
Sőt, ami a legmegdöbbentőbb, hogy a szeretet is önző. Ezt a mai nap megtanultam. Komoly lecke volt, nem hinném, hogy egyhamar szabadulok a gondolattól. Pedig nem tettem semmi rosszat, egy bűnöm van, hogy szeretek, csak rossz helyen és rossz időben szándékoztam ezt bizonyítani. És erre utólag rájönni borzalmas érzés, főleg ha hozzásegítik az embert a felismeréshez. A másik ember kezébe adom a tőrt, hogy döfje a szívembe. És ez neki sem kellemes, hiszen szeretetből teszi ő is, nem haragból. Bele se gondolunk gyakran abba, hogy az önző szeretetünkkel micsoda fájdalmakat okozunk.
Fáj a szívem, de örülök, hogy a Jóisten megleckéztetett. Ami a legjobban fáj, hogy másnak kellett kimondania azt, amit nekem gondolnom se szabadott volna. Az ő szíve fájt az én vétkemért. De szerencsére van megértő szeretet is, ami rendezte a helyzetet. Tovább kell lépni, tanulva az esetből és még jobban figyelni a másikra és Istenre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s