A nemzeti Nemzeti

Megszületett a döntés: Vidnyánszky Attila veszi át a Nemzeti Színház irányítását a következő évadtól. Meglepett ez a döntés bárkit is? Aligha. Korrekt döntés volt? Kizárt dolog. A legjobb pályázat nyert? Kételkedem. Ez a döntés újabb bizonyítéka annak, hogy a kormányzat egyre hevesebben próbál belenyomulni a kultúrába, hogy a saját ideológiája alapján működő művészemberek irányítsák a mai magyar kultúrát.
És ezzel a döntéssel tényleg ez a legfőbb bajom. Azt nem hiszi el talán senki sem, hogy Vidnyánszky Attila rossz rendező, vagy rossz színházigazgató. Debrecenben egy jól működő színházat hozott létre, ami talán bizonyítja, hogy konyít valamelyest a színházhoz. Ha csak ez lett volna az érv a megválasztáshoz, akkor nyugodtan hozzátehetjük, hogy az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színház szintén sikeresen működött, ez tehát nem szolgálhatott indokként az új győztes mellett. Egy fontos érv volt: a Nemzetihez valódi nemzeti érzelem dukál, ami a döntéshozók szerint – egy-két kivételtől eltekintve – nem jellemzi Alföldit.

Nekem máig nem világos, hogy mit értenek ezek az emberek valódi nemzeti érzületen. Valószínűleg olyan ideáról van szó, amit a józan ember nem ért, csak néhány “felemelkedett” ember képes ennek az ideának megfelelni. Vidnyánszky úr nagy hangsúlyt fektet arra, hogy színházát a “szakralitás” jellemezze, optimista darabokat kíván bemutatni, a kisember problémáira fókuszálva. Ez tényleg szépen hangzik, de nem elég. Nem szeretne pesszimista hangulatú darabokat, sem pedig olyanokat, amelyek rámutatnak arra, hogy hol a hiba az életünkben.

Sokáig azt hittem, hogy tényleg a Vidnyánszky Attila által megszabott irány a tökéletes. Az ember csak bemegy a színházba vagy éppen moziba, megnézi az aktuális darabot, filmet, jót szórakozik rajta és tényleg élvezi is amit lát, de mire hazaér már nem marad meg belőle semmi. Egy darabig kielégítik az embert az ilyen darabok/filmek, de egy idő után – kinek hamarabb, kinek később – eljön az a pont, amin túl ez már kevés. Én igazán optimista embernek tartom magam, mégis azt mondom, hogy kell ez a pesszimizmus a színházba, nem véletlenül ez a trend manapság. Hogy vállaljam a konfliktust a való életben, ha azt nem látom a színpadon, se a mozivásznon? Hogy legyek toleráns, ha nem mutatja meg senki? Mitől leszek jobb ember? Ha elfogadom amit látok, vagy ha kételkedek? Azt mutassa a színház ami nincs? Vagy inkább azt, ami van? Én az utóbbira szavazok. Néha ringasson álomvilágba, de olyan legyen az az álom, hogy belőle felébredve jobb és erősebb legyek.
És továbbra is tartom a véleményemet: a színház embereket mutat be, igazán emberi problémákkal, amikkel küzdenek, néha megoldódnak, néha nem. De ezek a problémák mindannyiunk számára azonosak, ránk magyarokra vonatkozó specifikus probléma véleményem szerint nincsen. Talán csak annyi, hogy nagynak hisszük magunkat, túlbecsülve történelmi szerepünket, szeretnénk nagynak látszani. Inkább el kellene fogadni kicsinységünket, hogy így válhassunk igazán naggyá!
Mindazonáltal optimista vagyok, ezért sok sikert kívánok Vidnyánszky Attilának, remélve, hogy a Nemzeti Színház méltó marad hírnevéhez!

9 hozzászólás

  1. neoliberálisok=mszp/fidesz, és a balliberálisok=mindenegyéb kivéve jobbik, mert a jobbik a fasiszta, engem erre nevelt a rendszerváltást követő politikai kultúránk:)ezek a megnevezések valójában csak két eltérő érdek hívószavai, meg egy kis gumicsont a népnek, hogy úgy látszódjon mintha itt tényleg ideológiai csatározások lennének

    Kedvelés

  2. Köszönöm a válaszod! Sajnos tényleg ezek az elképzelések élnek sok ember elméjében, de én igyekszem nem ez alapján másokat \”megcímkézni\”, a jót szeretem meglátni mindenkiben, legyen akármelyik oldalról is.

    Kedvelés

  3. Itt nem az emberek ostoba, leegyszerűsítő előítéletein van a hangsúly hanem a politikai pártok (az összes) cinikus hozzáállásán, ahogy felhasználják a saját \”táboraikat\” önnön céljaikhoz, holott elvileg ők lennének a mi beosztottaink. Erről szólnának a választások.

    Kedvelés

  4. nekik nem érdekük hogy megszüntessék azt a hideg polgárháborút ami a két oldal között feszül, nem érdekük hogy az embereket ne uszítsák egymáshoz ha a helyzet úgy kívánjamert mennyire könnyű nekik hogy a saját primitív csatározásaikat mások is megvívják helyettük a civil szférában…

    Kedvelés

  5. Azt hiszem, hogy amit most mondtál, azzal nagyon jól lefestetted a helyzetet…A politika mindig is ilyen volt, ez ellen tényleg csak a felelősen gondolkodó egyén tehet bármit is, aki rendelkezik a megfelelő értelemmel, hogy felmérje a politikusi szándék valódi értelmét.Azt az egyet tudom, hogy én nem kívánok beleszállni ezekbe a csatározásokba.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s