Egy riport tanulságai

Tegnap érdekes riportot hallottam a közszolgálati rádióban. Egy rövid riportot játszottak be a mindennapos testneveléssel kapcsolatban. Egy-két testnevelő tanárt és igazgatót szólaltattak meg az ügyben, a helyszín teljesen mindegy. Lelkesedve mesélték a riportalanyok, hogy a diákok mennyire szeretik, örülnek a plusz sportolási lehetőségnek, sőt azt is megemlítették, hogy bár a körülmények nem egyszerűek de mindenhogyan megoldják, hogy a gyerekek nyugodtan tesizhessenek.
Mindezzel csak egy gondom van: ennyire egyszerű és rózsás lenne a helyzet? Egy riportműsorban elvárná az ember, hogy a témát minden oldalról alaposan körbejárják a témát a készítők és úgy mutatják be a helyzetet, ahogy az van, nem ahogy azt sokan látni szeretnék. Mert kétségtelen tény, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése jó dolog, de az már nehezen hihető és tartható, hogy nincsenek problémák. És itt vetődik fel az a kérdés, hogy mi is van a közmédiával? Mi a helyzet a média szabadságával, a szólásszabadsággal? Valami csorbult. Nem hittem, hogy tényleg megtörténhet ez. Persze láttam a tiltakozásokat, sokat tájékozódtam a médiatörvénnyel kapcsolatban, de valahogy mégis szkeptikus maradtam, mert azért az teljesen nonszensz, hogy egy demokráciában károkat szenvedjen a szabad média. Most azonban minden bizonyosságot nyert. Tudom, hogy gondok vannak a mindennapos testnevelés bevezetésével, infrastrukturális nehézségekkel, tanárhiánnyal és sok más nehezítő körülménnyel egyetemben. Sajnos ez a fajta tájékoztatás meglehetősen egysíkú és a rend és jólét kellemes érzetét kelti a hallgatóban. Nem azt mondom, hogy szándékosan titkolnak el információkat, csak azt, hogy oda kellene figyelni arra, hogy mit (nem) mondunk.
Pár szót azért vesztegessünk a mindennapos testnevelésre is. Mint azt fentebb említettem, a mindennapos testnevelés elvével egyetértek, bár a megvalósíthatósággal szerintem gondok vannak. És nem csak azok a problémák, amiket már említettem. Van ennek az egésznek egy nagyon fontos összetevője: a gyerek. Ha mozogni akar, akkor így is, úgyis megtalálja a lehetőséget. Aki meg nem akar, annak ez kínzás lesz, és a lógások melegágya. Saját tapasztalatból is tudom, hogy sok diák nagyon nem szeret tesizni és ez a mindennapos testnevelés bevezetésével sem fog változni. Mint törvényi keret, a mindennapos testnevelés megállja a helyét, de legfontosabb azon gondolkodni, hogy a gyerekek miként fogják a mozgást megszeretni. Az biztos, hogy ezen a téren is sok még a tennivaló…

2 thoughts on “Egy riport tanulságai

  1. \”Minden politika fiam!\” Szerintem ez a válasz a kérdésre. A Közmédia mindig is az államhatalomnak volt alárendelve, és ahogy az elmúlt rendszerben is, úgy ma is a propaganda eszköze. Éppen olyan mennyiségben áramlik a propaganda ma is, mint régen. Így az ilyen jellegű riportok természetesek.A mindennapos testnevelésért, az amerikanizálódó, egészségtelen, fogyasztói társadalmunk már évtizedek óta kiáltozik. A tapasztalat szerint manapság a gyerekek körének nagy többségében sajnos nem menő már tesizni, csak a szex és az önpusztítás, rettenetesen demoralizált tömegekről van szó. De türelmes és szabadabb testnevelés pedagógiával, sok labdajátékkal, meg lehet a sportot szerettetni a gyerekekkel hogy egészségesebb felnőttek legyenek! De ehhez acélidegzetű, jól felkészült, MEGBECSÜLT (mind fizetésben, mind jogokban) pedagógusok kellenének.

  2. Nagyon igazad van! A szabadabb testnevelési pedagógia nyerő lehet. Ami nekem például kéziedzésekkel működött, hogy egy menőbb gyereket kellett rávennem, hogy jöjjön, őt pedig többen követték. Ez természetesen a tesiórákkal kapcsolatban is megállná a helyét. Az általad felvázolt pedagógus-modell sajnos egy darabig még nem fog rendelkezésre állni. Valamelyik általad felsorolt kívánalom biztosan hiányozni fog, rosszabb esetben több is.

Leave a Reply

%d bloggers like this: